Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Szombat este, kellemes nyári meleg, augusztusi hosszú hétvége, Balatonfüred tömve emberekkel. A híres-hírhedt 6 lépcsős felé vettük az irányt, nem túl vérmes reményekkel, de azért mégis bízv - Balatonfüred magazin
részletek »

A hatlépcsős legendája

Balatonfüred és kistérségéről szóló Tuti Magazin. Hírek, érdekességek az idén 800 éves város életéből, amely mára már a Balaton-part északi partjának epicentruma lett. Látnivalók, híres emberek akik Füredhez kötődtek, itt születtek, gyógyultak meg.
Balatonfüred magazin
Itt vagy: Balatonfüred magazin » Hír olvasása
Oszd meg másokkal
A hatlépcsős legendája
A hatlépcsős legendája
Szombat este, kellemes nyári meleg, augusztusi hosszú hétvége, Balatonfüred tömve emberekkel. A híres-hírhedt 6 lépcsős felé vettük az irányt, nem túl vérmes reményekkel, de azért mégis bízva abban, hogy talán találunk egy szabad asztalt.
Első nekifutásra csak a belső, fülledt térben találtunk helyet, közben folyamatosan szemmel tartottuk a kerthelyiséget. Szerencsénkre az egyik pincérnő jelezte, hogy a fal mellett felszabadult egy asztal: sprintersebességgel lőttünk is ki hozzá. Mivel azonban kicsit szűkösen fértünk csak el, a rendelésünket pedig még senki nem vette fel, továbbra is lestük a többi asztalt.

Pár pillanat múlva újra költöztünk. Egyikünk az idősebb pincérnő előtt ért oda a felszabaduló asztalhoz, így az ő füle hallatára zsörtölődhetett a hölgy, miszerint Mindegy, ide már leültek. Majd mikor rákérdeztünk, hogy rendelhetünk-e, csak annyit reagált: Hát tőlem biztosan nem. Döbbenten állapítottuk meg, hogy valószínűleg eme nem túl vendégbarát stílus miatt a hölgy csak asztalt takarít, a vendégekkel már kapcsolatba nem kerülhet. Azonban tévedtünk.
Hirdetés

Pontosan mögöttünk felszabadult két szomszédos asztal, amiket a hölgy anyatigrisként védve juttatott el az ismerőseihez. Az ismerőseihez, akiktől ajándékot és csúsztatott pénzt kapott, és akiknek fele a régi szép időket idézve: német nyelven beszélő turista volt.

Áhá, szóval ennek köszönhetjük mi a lekezelő hangnemet! Se nem puszipajtásai nem vagyunk, se nem plusz pénzt nem adtunk át előzetesen, és skandalum, de ráadásul még magyar vendégek is vagyunk! Húsz évet visszaugrottunk az időben.

Kényelmetlen helyzetünket tovább fokozta, hogy hosszú-hosszú percekig láthatatlan testekként üldögéltünk, legalábbis a pincérek számára. Természetesen volt dolguk elég, hiszen a helyiség tömve volt, na meg cirka 2-3 pincér, élükön a nem túl kedves hölggyel (kiről később kiderült: maga az üzletvezető) a liebling társaság igényei szerint röpdösött a konyha és az asztal között.

Ez idő alatt azért megfigyelhettük a kiszolgáló személyzetet: pörögtek rendesen, hiszen volt munka bőven, de a vendéggel szemkontaktust csak akkor teremtettek, ha nagyon muszáj, mosolyt pedig talán egyszer, ha láttunk. Nagy nehezen végül csak észrevettek minket, földi halandókat is, és terítékre került az is, amiből a hely nimbuszát nyerte: a velős pirítós hosszúlépéssel.

Hogy az ételek és italok melyik vendéghez milyen sorrendben kerülnek ki, rejtély: voltak, akik sokkal később érkeztek, mégis korábban kapták meg a rendelésüket, és fordítva. Igyekeztünk feledni a dolgot, beletemetkeztünk nagy-nagy pirítósainkba, de minél több korty hosszúlépést ittunk, annál hangosabban hívogatott minket a természet is. A mosdóba kiérve ért minket az újabb sokk.

Ennél ocsmányabb WC-t azért még elhagyott benzinkutakon is nehéz találni! A padlón állt a víz, beletiporva WC- és kéztörlő papírok, utóbbiak derékig álltak a kukába kiömölve. Köszönöm, akkor inkább hazaviszem. A fizetésért is meg kellett küzdenünk, hiszen a már jól bevált ritmus szerint a pincérek felénk se néztek, majd mikor nagy nehezen sikerült jeleznünk, hogy kérnénk a számlát, egy megvető pillantást kaptunk. Majd hogy nem mi kérhetünk elnézést ezért!

De azért csak megadták nekünk a lehetőséget, hogy fizethessünk, és elgondolkodhassunk azon, hogy tényleg ennyire elég a még mindig jól csengő 6 lépcsős név ahhoz, hogy a kiszolgálás lesüllyedhessen ilyen mélyre? Ahogy a jelek mutatják: egyelőre tényleg. Szóval mindent összevetve rossz szájízzel távoztunk.

Pedig a velős pirítós finom volt, még a túl sok bors ellenére is.
Szólj hozzá a cikkhez
Címkék - Muskátli, borozó, legenda, velős, Balatonfüred, múlt, jelen
Nyomtatás
Oldalajánló
Vissza a hírekhez
Szólj hozzá
- 2013-10-22 07:45:02
Szólj hozzá a cikkhez

Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned oldalunkra.

Bejelentkezés
Regisztráció
Eddigi hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás a cikkhez
Tuti menü